Kanucsi (dióleves)

A kanucsi egy hikoridióból készült leves, amelyet eredetileg a cseroki nép fogyasztott, és amely elsősorban vízben főtt, őrölt 
hikoridióból áll. A hikori volt a kedvelt dió (valószínűleg a 
Carya ovata faj, amely természetes édességéről ismert), mivel Észak-Amerikában őshonos diófa, és köztudott, hogy bőségesen terem azokon az erdős területeken, ahol a cseroki indiánok éltek. Mivel a hikoridiót ritkán exportálják, ezért helyettesíthető pekándióval (esetleg dióval, vagy dió és pekándió egyenlő arányú keverékével).

Hagyományos elkészítési mód

A kanucsi elkészítéséhez általában októberben gyűjtenek vadon termő hikoridiót. A külső héjat eltávolítják, majd néhány hétig hagyják száradni a diókat, vagy egy tűz előtti rácson szárítják. A szárított hikoridiót egy nagy lapos kőre teszik, amelyet ideiglenesen egy ruhával bélelt lapos kosárba helyeznek, majd egy kisebb kővel ütögetve feltörik. Az összetört diókat egy szűrőkosáron átszitálják. A szitán átjutó szemeket és a héj apró darabjait összegyűjtik és egy farönk tetejét tál alakúra kivájt részébe teszik, majd egy hosszú, nehéz bottal addig zúzzák, amíg az anyagból golyókat nem lehet formázni. A kisebb dióhéj darabkák azért kerülnek bele, mert a diókat jól összetörik, és hogy semmi se menjen veszendőbe, így könnyebb összegyűjteni. Ráadásul a levesnek is különleges, egyedi ízt ad. A kézzel formázott golyókat fahordókban vagy kőedényekben tárolták, amíg felhasználásra nem kerültek. A leves készítéséhez egy vízzel teli agyagedényt használtak. A vizet felforralták, és a golyókat a forrásba lévő vízbe helyezték. Folyamatos keverés mellett a levest megfelelő állagúra főzték. Amikor a leves a kívánt sűrűségűre sűrűsödött, leszűrték, hogy eltávolítsák a maradék héjdarabkákat, majd édesítették vagy sózták. Az így elkészített levest kukoricadarára öntve tálalták, de a híg levest italként is fogyasztották.

Kanucsi (dióleves) recept

Hozzávalók:

• 340 g héj nélküli hikoridió vagy pekándió 
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál juharszirup
• 1 csésze főtt és lecsepegtetett egész vagy tört kukoricakása, vagy egy nagy édesburgonya (630 g körüli), meghámozva, kb. 1,5 cm-es kockákra vágva és megsütve

Elkészítés:

Egy aprítógépben addig turmixoljuk a diót, amíg sűrű pasztát nem kapunk, körülbelül 3 percig. Az így előkészített diópasztát egy közepes tálba tesszük, és három egyenlő részre osztjuk.

Mivel ehhez a recepthez csak egy adagra lesz szükség, ezért a többit eltesszük későbbi felhasználásra. A maradék részekből kézzel golyókat formázunk, majd egyesével alufóliába csomagolva a mélyhűtőbe tesszük. A lefagyasztott diópaszta legfeljebb három hónapig eláll.

A maradék diópasztát öntsük át egy 3 literes lábasba, és adjunk hozzá 1 liter hideg vizet, valamint 1 teáskanál sót. Forraljuk fel magas lángon, közben kevergessük, hogy a diópaszta elkeveredjen. Csökkentsük a hőt, hogy továbbra is lassú tűzön gyöngyözzön, és főzzük fedő nélkül, időnként megkeverve, amíg a folyadék mennyisége a felére csökken, körülbelül 30 percig.

Adjuk hozzá a juharszirupot, majd növeljük a hőt magasra, és hagyjuk a levest addig forrni, amíg a felszínén leváló zsírok visszaoldódnak a levesbe. Kóstoljuk meg, és ha szükséges, adjunk hozzá még sót.

A száraz kukoricadarát bő vízben főzzük puhára, körülbelül 1 órán át (bár a főzési idő a kukoricadara méretétől és típusától függ).

Ha édesburgonyát sütünk, melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra. A feldarabolt édesburgonyát tegyük egy közepes tálba. Forgassuk meg annyi napraforgóolajba, hogy bevonja, és ízesítsük sóval. Terítsük szét az édesburgonyát egy sütőpapírral bélelt tepsiben, és addig süssük, amíg enyhén megbarnulnak és megpuhulnak, körülbelül 30 percig.

Tálaláskor a forró levest tálkákba öntjük, és kukoricadarával (kukoricakonzerv is jó), vagy édesburgonyával diszitjük.

A Népek ételei sorozat receptjei egyedi elgondolás alapján lettek összeválogatva, melyről bővebben itt olvashat: IKU KONYHA